Kép beillesztése hozzászólásba: kód: két kacsacsőr < >között: img src="" (Itt nem fogadja el a html kódot ezért trükköztem!) 1. feltöltöd a képeket a saját oldaladra 2. Rákattintasz a képre,hogy teljes nagyságban lásd. Jobb egérgomb - tulajdonságok - kurzort ráteszed az URL cím http:// kezdetű sorra. Jobb egérgomb - Összes kijelölése. Elkékül a sor. Jobb egérgomb - másolás. 3 Elviszed arra az oldalra ,ahova beakarod illeszetni a képet. 4.Fenti kódsorba a két idézőjel közé bemásolod a http:// cimet. Jobb egérgomb - beillesztés.

Read more »

Az Úrnak adom a lelkemet

A dalt Körmöczi Zoltán írta. A dal az Effata együttes "Azon a csendes éjszakán" c. karácsonyi albumán lesz hallható, ha egyszer végre lesz pénzük kiadni.
http://www.effata-szeged.info

Read more »

Tanúságtétel az én gyógyulásomról

Helyszín: Hódmezővásárhely 2009. július 4. szombat Andrássy út 11. Belvárosi római katolikus templom
Ima találkozót vezeti: Josip Loncar Horvátországból

Tanúságtétel az én gyógyulásomról

Én imát kérni mentem erre a találkozóra, lányomnak és egy Netlogos barátnőm gyógyulásáért. Mivel nekem a mellráktól, az izomsorvadásig, a myomától az idegi hallásvesztésig több tucat bajom van, eszembe sem jutott bármelyik betegségem gyógyulását kérni. A jobb fülemben 34 évvel ezelőtt szülés közben idegi hallásvesztést kaptam, emiatt kb.60-70%-os a halláscsökkenésem, amelyre nagyothalló készüléket javasolt az orvos.
Izületi problémáim miatt az első szünetben ki sem mentem, mert ha megállok, vagy valamennyit ülök, nehezen tudok felállni, elindulni- az ülés is fáj, az állás és járás is, ami 2003-tól a mellműtét óta fokozatosan rosszabbodik. A találkozó alatt a tolmács támaszkodás nélküli egy helyben állni tudásán csodálkoztam, talán vágyódtam is erre az állapotra.

Az első közbenjáró imádság alatt az egyik pillanatban a fülemben különleges belehasító meleg fájdalmat éreztem, pont ezzel egyidőben hallottam, Josip hangját, hogy „Jézus most gyógyítja meg valakinek a fülét.” Amikor az ezt követő szünetben kijöttünk mondtam a barátaimnak, hogy valami történt a fülemmel, megszűnt a nyomás és egész jól hallok. Azt gondoltam átmeneti jelenség, tartom a jobb nem elkiabálni elveimet (a korlátok még működnek bennem!!). Most kezd bizonyossá válni, hogy javul a hallásom, amire a családom is felfigyelt, orvosnál még nem voltam, hogy leellenőrizze műszerrel. HALLOK!

Jött a harmadik közbenjáró imádság, - mindig szerettem volna nyitott kézzel imádkozni és dicsőíteni az Urat, de nem tettem- most azonban összekulcsolt kezeimet szét kellett nyitnom,. mintha ezer tű szúrta volna meg, (mint amikor elzsibbadás után megindul a vérkeringés). Nyitott tenyereimben már kellemes forróságot éreztem, ami nagyon jó volt. A Szentlélek jelenléte tapinthatóvá vált, körülvett, és belélegezhettem ŐT! Josip egyszer mondta, hogy a „Jézus most valakinek meggyógyítja a csípőjét, aki ezután már fel tud állni.” Láttam egy lányt tolókocsiban, áldottam az Urat, hogy biztos segít rajta és látni fogjuk a csodát, amikor kiszáll a tolószékből. Amikor véget ért a közbenjárás, a lányt nem láttam. Ki lehetett menni tanúságtételre, én nem éreztem indítást, bár hálával voltam eltelve, a fülemnek pedig nem hittem, hogy tényleg hallok és ülve maradtam, egyébként is furcsán szédültem, mint aki berúgott. A legvégén még egyszer felszólítottak bennünket, hogy „ki az akinek az Úr meggyógyította a csípőjét, mert ő még mindig itt van”. Én nem figyeltem a csípőmre, hogy nem fáj, meg ki se próbáltam, hogy fel tudok-e állni.
Először nem jelentkezett senki, majd a kettővel mellettem ülő barátnőm jelentkezett, mert ő mást is kapott, amit nem bírt elmondani az örömkönnyeitől. Csak akkor vettem észre, hogy rólam (is) van szó, amikor hazainduláskor kapaszkodva próbáltam felállni ahogy szoktam és majdnem átlendültem a padokon. Még most is tart ez a finom lebegő érzés a csípőmben, a fülemben, a szívemben. A lelkemben túlcsordul az öröm és a szeretet. Meddig? Rajtam múlik. A hitem a mustármagnál is kisebb kb 600szoros nagyító alatt látható csak.

Az én örömömet a drága aranyos Urunk meglepetését, amit számomra készített úton útfélen próbálom megosztani mindenkivel. Az Úr szíve nyitva van, de én még félve közeledek. Köszönöm Neki, Josipnak és a családomnak, akik lehetővé tették, hogy erre a napra csak Krisztusé és az Ő Szentlelkéé legyek. (Teljesen)

Read more »

Átváltozásom története - avagy hernyóból pillangó

-Láttál már zöld pöttyös hernyót átváltozni?
-Hát én igen, amikor tükörbe nézek. Én is egy pöttyös hernyó vagyok, nem azért mert szeplőm is van meg a zöld a kedvenc színem, hanem mert tényleg átváltoztam. Te aki ezt olvasod, nem kell, hogy hívő legyél, lehetsz ateista mint a férjem aki szerint minden anyag. Még az Isten is anyagból van.
- Megkérdeztem tőle, tudod-e mi tartja fenn pl. a békák szívdobbanását, vagy hogy elvetsz egy krumpligumót és megállíthatatlanul elpusztul és a rohadt krumpli kihajt, majd növekszik, szaporodik. Mivel áramszolgáltatónál dolgoztam – első és utolsó munkahelyemen – az áramot hoztam elő: azt sem látjuk, mégis ott van. A műholdról jövő sugarakat sem látjuk, de a tv láthatóvá teszi. A rádióhullámokról meg a satöbbiről nem is beszélve.
- Namármost minden embernek van egy adóvevője, Neked is!
- Hol a kapcsolója?
- Addig meg nem találod ezt a kapcsolót, amíg oda nem adtad önszeretetedet, akaratodat, a földi dolgokhoz való ragaszkodásodat.
- Ja! Dehogy adod, a tiéd, minden a tiéd.
- Semmi nem a tiéd, csak az, amit magaddal viszel a szemfedél zsebében.
- A szemfedélen nincs is zseb!
- Tényleg.

Amikor én úgy döntöttem 8 évvel ezelőtt, egy vasárnap reggel, az ágyban nyújtózkodva, hogy addig nem kelek fel, amíg el nem döntöm, hiszem, vagy nem hiszem amit az üdvözlégy Máriában észrevettem: „….Istennek szent anyja….” Hoppá megtaláltam Istent, Jézusban „bújt el” Mint Mátyás király inkognitóban. Aztán ha megtapasztalom, hogy ez nem igaz, akkor majd ismét nem hiszek csak magamban, meg a pénzben, meg az akaratomban. Ja és miközben ezt eldöntöttem, abban a pillanatban azt mondtam hangosan: HAZAÉRTEM! No ezen jót nevettem, mert semmi ilyet nem gondoltam, meg otthon is voltam. Ma esett le a tantusz nyolc év után- éppen megint vasárnap van-, tudjátok mi ez a haza?
Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG!!!!!!!!!! Ha pedig én ott vagyok, Ti is ott vagytok, legfeljebb nem vesztek róla tudomást. Lehet tiltakozni! A férjem már megtette, homlokon csókolt és azt mondta "szentfazék" majd zavartan kiment a kertbe megnézni kel-e a tarlókrumpli.

Vele megy az én pillangóm is.

U.I. átváltozásom után elköltöztünk, az utca nevét pár éve megváltoztatták. Biztosan kitaláljátok mire! Nem vicc! PILLANGÓ utcára. Csak nehogy átnevezzék hernyóra!

 

Read more »

Tanulok felfelé nézni

Keveset tudok a csillagokról, de a Végtelenről még sejtésem sincsen. Éjjel nézem az égboltot, tanulok felfelé nézni. Mert a csillagokat lehajtott fejjel nem láthatom. Gyere, nézd velem a csillagokat! Ha együtt nézzük, akkor én sem vagyok egyedül. Mert valakivel meg szeretném osztani ezt az élményt.
Te is szereted a csillagokat?

Read more »

Nagyapám tanítása

"- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”
(Wass Albert)

Read more »

Igaz történet - rólam

Thomas Carlyle a nagy skót esszéíró történetéről, - amikor felesége halála után megtalált naplóbejegyzésből tudta meg, hogy felesége mennyire szerette őt - eszembe jutott amikor egy tréningen az volt a feladat, hogy mit tennénk, ha kiderülne, hogy fél év múlva meg fogunk halni? Írjuk fel a sürgős elintézni valókat egy listára:

Kicsit elvicceltük a dolgot, de az élettől élesben is megkaptam ezt a feladatot. Rákos lettem, megműtöttek, szerettem volna szeretteimet megkímélni a fájdalomtól, először titkolóztam, de visszaemlékeztem a példára. Nem élhetek tovább úgy ahogy eddig, közölnöm kell családtagjaimmal, hogy nem szerethetem őket már sokáig. Ez a legnehezebb, nem is a fizikai fájdalom. Látni szomorúságukat és tehetetlenségüket, iszonyú volt. De amikor kiderül szólni kell, legalább akkor. Mert fel kell készülni a halálra, életünk utolsó "élményére".

Kettőn áll a vásár, ha mindig a másikra várunk, hogy megtegye az első lépést, lehet, hogy késő lesz! Tedd meg Te! Most! Soha nem késő elkezdeni szeretni és soha nem késő elkezdeni a másikra figyelni! Tudatosan!
Légy életvidám, de ne felejts el számolni a halállal!!!!

Ui.: Műtét előtt kértem a betegek gyógyító kenetét. Gyónáskor és a Szent Kenet felvételekor azt az üzenetet kaptam, hogy a betegségemet az Úr irgalma fogja kísérni. Nem azt, hogy nosza most meg fogok gyógyulni hanem, hogy az Úr irgalma rám száll. Jobban örültem ennek mint bármi másnak. A fájdalom, a keserűség nem volt már tovább szenvedés, inkább édes együttlét a Vígasztalóval a Szentlélek Istennel.

Azt kívánom Neked, ki e sorokat olvasod, hogy az Úr irgalma vigasztaljon meg Téged is!
Amen

Read more »